Bécsi keringő...
Talán az egyik legnépszerűbb társastánc a földön. A lendületes tánc magával ragadja a táncost és nézőjét egyaránt.
Eredete a XVI. Századtól kezdődik, majd a XVIII. Századig tilalom alatt állt. Bálok alkalmával, ahol általában vonós hangszereken játszottak, elengedhetetlen volt a bécsi keringő. Nagyban hozzájárult a Strauss dinasztia lenyűgöző muzsikája.
1951-ben Paul Krebs tánctanárnak köszönhetően hivatalosan is felvették a versenytáncok közé, a standard versenyekbe. A legrégebbi hagyománya a társastáncok közül, ennek a keringőnek van. Neve a német szóból származik, waltzen=forogni, keringeni. Ezt a táncot a németországi és ausztriai nép, falvakban és városokban egyaránt táncolta, még táncmester nélkül. Körtánc volt 3/4-es vagy 3/8-os ütemben, amelyben a párok egymást átkarolva és egymás körül forogva táncoltak.
A tilalom egy hatósági rendelet volt, amely kimondta, hogy tilos a partnernő körbeforgatása és pörgetése, levegőbe dobálása és átpördítése. Ebben az esetben, egy hosszú termet kellett a lehető legkevesebb forgással végig táncolni.
1750 körül a waltzen szó egy rögtönzött bécsi vígjátékban jelent meg, Johann Wolfgang von Goethe számolt be a táncról szerzett tapasztalatáról. Majd 1787-ben négy személy feltűnést keltett Bécsben, az „Una cosa rara" cimű operában, akik az első keringőt eltáncolták.
A bécsi keringő 6 lépésből áll és két 3/4 -es ütemre volt felosztva, fordulással összekötve. Volt, hogy egy kis időre a modernebb, dinamikusabb táncok átvették a vezető szerepet a bécsi keringőtől, de Németországban és Ausztriában a harmincas évek elején újra felélénkítették. Az angoloknál a bécsi keringő sohasem volt előtérben, tiltakozásukat mutatva, a bécsi keringőt a standard versenyek alkalmával, ezt a táncot utolsóként mutatják be. Az osztrák császári és királyi katonatiszt és tánctanár, Karl von Mirkowitsch, a bécsi keringőt újra a társaság és a verseny középpontjává tette. A tánc egész teret betöltő forgásokban nyilvánul meg, gyors, szárnyaló és egyenletes. Nem véletlen, hogy temperamentumos, magával ragadó és szárnyaló bécsi keringőt oly sokan szeretik táncolni.
Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő, méltán népszerű volt és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. Századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy" operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot a bécsi keringőt, nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték.Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.