Mambó...
A mambó a kubai zene és az észak amerikai jazz ritmusaiból összefonódott stílus, amelybő kialakult a tánc is. A mambó eredetileg egy kubai zenei kifejezés volt, a szó maga szent cselekedetet jelent. Minden népi gyülekezés és társalgás alkalmával, dobot szólaltattak meg, amelyről úgy tartották, hogy azok olyan szent eszközök, amelyek képesek beszélgetni az Isteneikkel.
A második világháború idején, nagyon sok kubai zenész kényszerült elhagynia országát, akik többnyire az USA-ban telepedtek le. Minden kubai zenész egy sajátos zenei világot szólaltatott meg, ezért amikor megismerték az amerikai ritmusokat, kibővítették azokat a saját ritmusukban, és ettől még színesebb, vidámabb ütemeket játszottak. Így lett a mambó formája kicsit dzsesszesebb, rumba stílusú. Egyébként a rumba gyors-gyors-lassú, míg a mambó lassú-gyors-gyors ütemben váltakozik, és mindezek ritmusához alakították a táncot is.
A versenytáncokkal ellentétben a mambó szabadabb és lezserebb formátumú tánc, szinte erotikusnak mondható. Nálunk Magyarországon a 90-es évek elején is volt egy kis mambó láz. Filmekben bemutatott táncjelenetek is ezt a stílust dolgozták fel, amely meghódította a romantikus lelkületű fiatalok szívét.
A mambó táncnál a csípő késleltetve mozdul a lábakhoz képest. A lábak belső éléről, az egész talpra át kell helyezni a testsúlyt, miközben a térdet a lépéseknél lazán kinyújtjuk. Mivel szabad tánc, és nincs koreográfiához kötve, csak a táncos fantáziája szab határt a táncnak. Egyébként sokan ezért szeretik, az improvizálhatósága miatt. Ma inkább divattáncként tartják számon, és a divattáncversenyeken táncolják. A zene üteme 4/4, tempója a tudásszintek szerint lehet 36-52 ütem/perc.