Cha-cha-cha...
A Cha- cha- cha a rumbának és a mambónak egyik változata. Ez a tánc kubai eredetű és mesterségesen megalkotott. 1951-ben Enrique Jorrin kubai zenész megalkotta a ma is közkedvelt lassúbb mambó formáját, amely igazi sikert hozott, ebből lett a cha-cha-cha. A kubai zenét sokat kedvelték, hiszen nagyon sok népszerű melódiát tudtak beilleszteni a cha-cha-cha ritmusába. Ez a magával ragadó zene és tánc, 1954-ben meghódította Észak-Amerikát és divattánc lett belőle. Ezután természetesen eljutott Európába is, ahol előszeretettel kedvelték a latin-amerikai táncokat. 1957-ben a német Gerd és Traute Hedrick, Német Tánctanárok Egyesületének Kongresszusán mutatta be, mint a legújabb divattáncot, ami igazán nagy tetszés aratott.
1959-ben Fidel Castro forradalmi erői átvették Kuba irányítását és számos zeneszerző és zenész Amerikába menekült. A New Yorki kubai zene önkéntelenül is összekeveredett Puerto Rico különféle zenei irányzataival és az amerikai popzenével. Az újabbnál újabb zenei stílusok és együttesek valósággal felvirágoztatták a latin klubéletet. Új hangszereket bevonva új hangzást hoztak létre, így alakult ki a mambó egy újabb, vadabb interpretációja. A trombiták mellett helyet kaptak a harsonák is, ezzel még rezesebbé változtatva a hangzást. A tradicionális hangszerek szerepét visszaszorították, ettől kezdve csak a ritmus-szekció aláfestésére, kíséretére használták azokat. Az új hangzás vadabb, előkelőbb és nagyon népszerű lett.
A tánc tiszta ritmusával és a sok mozdulat variációjának lehetőségével, helyet kapott 1961-ben a versenytáncok között. A cha cha cha zenéje gyors és temperamentumos, táncosai vidám, csintalan és vidám flörtöléssel adják elő táncukat. Üteme 4/4-es, versenytempója 32-34 ütem/perc.