Jazz, mint tánc...
A Jazz, mint tánc, a New Orleans-i fekete negyedben tűnt fel először, körülbelül a XIX. Század elején. Eredetét a feketék Kongó táncaihoz lehet kötni. Az 1920-as években Harlem volt az igazi székhelye a fekete jazz táncnak, majd innen terjedt szét Amerikában és Európában. A Jazz tánc, együtt fejlődött a jazz zenével. Majd szép lassan kezdett beszivárogni a Broadway színházaiba és New York vált a központi székhelyévé.
A Hollywood-i filmgyárak elkezdték gyártani zenés táncos filmjeiket, amelynek egyik közkedvelt és ismertebb filmje, az „Ének az esőben". Eleinte a fehérek között megrökönyödést váltott ki a tánc láttán, hiszen a táncos testének szinte minden területe mozgásban van.
Hála a komikusabb embereknek, köztük Fred Astaire munkásságának, a Jazz tánc, hamarosan közkedvelt lett a fehérek körében is. Az amerikai jazz táncot, különböző hivatásos koreográfusok, balettmesterek, táncoktatók kezdték tökéletesíteni.
Ez a fajta stílus később a balett és a modern tánc hatására tovább fejlődött, körülbelül 1940 körül. Igazi debütálása 1960-ra tehető, amikor Londonban, mint önálló műfaj jelent meg. Ez a fajta táncstílus izolációs technikán alapul. Lényege, hogy a testkülönböző területei egymástól függetlenül dolgoznak. Ez a tánc egyfajta sztepp tánc, mozdulatsorai, szinte kimeríthetetlenek. Ma nem véletlenül jazz balettként említik, hiszen alapja a klasszikus balett technika.
E híres tánc mesterei voltak többek között, Gene Kelly, Fred Astaire, Bob Fosse, Jerome Robbins. Az Ő hatásaik nyomán váltak hiressé többek között például: Barbara Streisand, Lisa Minnelli,John Travolta, Michael Jackson.
A mai kor művelőinek is kemény munkával kell szembe nézniük, hiszen ez a fajta tánc az erősítő gyakorlatok elengedhetetlen részével párosul. Fontos az izomzat kifejlesztése. Amilyen kemény a munka, annál finomabb a gyümölcse! A tánc és a zene harmóniája, felüdítően hat táncosára és nézőjére egyaránt.